A magyar nép élce

Elérhetőség: Készleten

390 Ft
A sorozat új kötete Jókai akadémiai székfoglalójának szövegével kezdődik. A magyar néphumorról szóló előadást 1860. január 30-án olvasta föl tudóstársai előtt. De már előtte, 1856-tól haláláig (és utána) számos kiadásban jelentek meg anekdotagyűjteményei. Jókai folklórtörténeti jelentőségét utószavában Lukácsy Sándor, a sorozat szerkesztője így összegzi: "a néphumor nagy része az ő munkássága révén vált közkinccsé". A székfoglaló bátran emeli ki a nemzeti liberalizmus alapgondolatait a Habsburg abszolutizmus korszakában; kulcsmondatai: "A humor csak szabadelvű és felvilágosult népek tulajdona" ; " A néphumor nyilai mindig az uralkodó visszaélések ellen voltak intézve"; "Oly gazdag és oly kizárólag sajátságos adománya a humorra ritka népnek van, mint a magyarnak." Jókai túlzó szerénységgel úgy nyilatkozik, hogy a magyar néphumor "elszórt adalékait" tartalmazó kötetei túl fogják élni szépirodalmi munkásságát. Első kongeniális kritikusa, Arany János szerint adomagyűjtő hajlama megmutatja, "mennyire szereti mindazt állandósítani emlékezetében, amit az életben érdekesnek, jelentősnek talál". ; A kötet bőséges válogatást közöl Jókai adomagyűjteményéből és különböző humoros kiadványok legjavából. Az adomákat tárgyuk, jellegük szerinti csoportosításban olvashatjuk (pl. Mátyás királyról szólók, nevezetes férfiakhoz kapcsolódók, tájadomák, "osztályokhoz" - értsd: foglalkozási ágakhoz - fűződők stb.), de a gyűjtés az általános népismeret más területeire is átnyúlik, népmesékre, sírfeliratokra, népszokásokra, nyelvsajátosságokra és nehezebben besorolható "elegyes" darabokra. Jókai olyan jelentőséget tulajdonít a magyar nép adomáinak a prózában, mint a népdalnak a nemzeti költészetben: 'Semmi népleírás oly jól nem rajzolja a nemzet életét, jellemét, uralkodó eszméit, mint ahogy képes az önmagát rajzolni adomáiban." - Jókainak ez a kevéssé ismert munkája nem csak a sorozat gyűjtőinek - széles körben ajánlott.

* Kötelező kitölteni

390 Ft

A magyar nép élce

Tovább nézetek

Részletek

A sorozat új kötete Jókai akadémiai székfoglalójának szövegével kezdődik. A magyar néphumorról szóló előadást 1860. január 30-án olvasta föl tudóstársai előtt. De már előtte, 1856-tól haláláig (és utána) számos kiadásban jelentek meg anekdotagyűjteményei. Jókai folklórtörténeti jelentőségét utószavában Lukácsy Sándor, a sorozat szerkesztője így összegzi: "a néphumor nagy része az ő munkássága révén vált közkinccsé". A székfoglaló bátran emeli ki a nemzeti liberalizmus alapgondolatait a Habsburg abszolutizmus korszakában; kulcsmondatai: "A humor csak szabadelvű és felvilágosult népek tulajdona" ; " A néphumor nyilai mindig az uralkodó visszaélések ellen voltak intézve"; "Oly gazdag és oly kizárólag sajátságos adománya a humorra ritka népnek van, mint a magyarnak." Jókai túlzó szerénységgel úgy nyilatkozik, hogy a magyar néphumor "elszórt adalékait" tartalmazó kötetei túl fogják élni szépirodalmi munkásságát. Első kongeniális kritikusa, Arany János szerint adomagyűjtő hajlama megmutatja, "mennyire szereti mindazt állandósítani emlékezetében, amit az életben érdekesnek, jelentősnek talál". ; A kötet bőséges válogatást közöl Jókai adomagyűjteményéből és különböző humoros kiadványok legjavából. Az adomákat tárgyuk, jellegük szerinti csoportosításban olvashatjuk (pl. Mátyás királyról szólók, nevezetes férfiakhoz kapcsolódók, tájadomák, "osztályokhoz" - értsd: foglalkozási ágakhoz - fűződők stb.), de a gyűjtés az általános népismeret más területeire is átnyúlik, népmesékre, sírfeliratokra, népszokásokra, nyelvsajátosságokra és nehezebben besorolható "elegyes" darabokra. Jókai olyan jelentőséget tulajdonít a magyar nép adomáinak a prózában, mint a népdalnak a nemzeti költészetben: 'Semmi népleírás oly jól nem rajzolja a nemzet életét, jellemét, uralkodó eszméit, mint ahogy képes az önmagát rajzolni adomáiban." - Jókainak ez a kevéssé ismert munkája nem csak a sorozat gyűjtőinek - széles körben ajánlott.